Titkos levelezőlistánkra az imént megérkezett az ezredik levél.
Itt és most megosztjuk tartalmát:
kell a cucc Bence!
kösz
A
Ezentúl nem mondhatja senki, hogy titkolódzunk…
Ezredik
May 4th, 2009Alkalmatlanul belevágni
April 9th, 2009Napsütés, bringóhintó, fagyi, nyári beszélgetés a Dunaparton, mi kell ahhoz, hogy valaki elég jó vezető legyen és mit jelent az a szó, hogy alkalmas… Mert az emberrel előfordul, és nem a legrosszabbakkal (well, velük épp nem), hogy nem tartja magát alkalmasnak valamire, amit talán épp csinál, vagy csak szeretne, vagy hívják, hogy vállalja már, mert ő kell oda, tényleg pont ő. Mert hát a regnumi munka, vezetés miegymás nem épp összetévesztendő a virágszedés könnyed, és pillanatnyi kedvünk szerint végezhető tevékenységével, tudjuk, tapasztaljuk.
Néhány éve, egy azóta is megtisztelő beszélgetésben jutottam arra, hogy sokszor éppen az az alkalmasság egyik (de persze sosem egyedül döntő) bizonyítéka, hogy valaki kételkedik a saját alkalmasságában. Látja, hogy mivel áll szemben és ez nem kevés.
Aztán ballagtunk tovább, de még szóba került hogy a Patkoló Blogba már évmilliárdok, de legalábbis március eleje óta egy sor se került, hát gondoltam tartozom ennyivel, megosztom veletek a motorháztető alatti világ egyik gyöngyszemét:
Eseménytörténetileg csak némi búskomor egyháztörivizsgáról számolhatnék be, még volt Biblikum, és most bizonytalan vagyok, hogy volt-e foci Székely Jánossal, és Cinta kivételesen nincs belépve a Gmailba, hogy megkérdezzem tőle, ami nála egyébként kb. annyit jelent, mintha nem venne levegőt, de hát vagyunk ezzel így páran.
Áldott húsvétot kívánunk minden Hunyornak és minden Regnuminak!
Széljegyzetek
March 5th, 2009Büntetések. Késtetek 13, 47, 94 másodpercet, netán több percet is, és írni kellett egy-két óravázlatot, vagy mit, szóval, amit egy átlagos hétfő esti Kercerécén tartanál, ha lennék oly jó és kölcsönadnám a gyerekeimet. De nem lennék egyébként.
Patkolós pályafutásom egyik legtanulságosabb története volt ezeknek az elbírálása, ezért gondoltam írok róla pár sort. Összesen 12 embernek adtunk ki büntetést, ebből 6-ot kellett visszaküldeni, de végül meglett.
Sok dolgot azért fogadtam el, mert majd lesz róla szó Patkolón, így elvben nem várhatom el, hogy olyan legyen, amit mi szeretünk. Nagyon látszott, hogy ki vezet és ki nem, de ez majd magától megjavul idővel.
Hogy ebből hogyan és mennyire lehet általánosítani a Regnumra, hogy ennek a felvetésnek van-e egyáltalán értelme, azt rád bízom. Azért szerintem egyébként van.
Az ima nem csoportterápia. Ima közben nem oktatunk hittant, nem bölcselkedünk, sőt nem mondjuk meg, hogy mit akart mondani a költő. Nem tilos Bibliát használni. Bevallom, nekem mindig is bajom volt a közösségi imával. Mivel a ma nálunk is divatos jezsuita lelkiség nagyrészt a csendre épít, sehogy se értettem, hogy akkor a közösség hogy jön ide be, hiszen Horváth Gábor álma, a telepatikus agy-chip még nem terjedt el kellőképpen. Aztán az egyik Hunyorral való beszélgetés közben jutott eszembe a hasonlat, hogy az ima olyan, mint amikor én tartok valamilyen beszélgetést a gyerekeknek, csak nem én tartom hanem az Isten. Lehet, hogy giccses, de szerintem jól leírja. Oktatni lehet előtte és utána, közben Rá figyelünk.
A nevelési cél nem hülyeség. Nem a vezetőképzésből eredő kötelező vesszőparipa. Itt dől el a ma leggyakrabban rosszul megválaszolt kérdés: mi a különbség a hú de jó program, és az élménypedagógia között? Tudnunk kell, hogy mire akarunk kilyukadni. Ismerni kell a gyerekeket, és hozzájuk igazítani (egyesével) mindent. Az imát is, mert a lelki élet is fejlődik.
A Regnum nem hittanóra. Hagyományosan nem az. A valóság, a szükség sokszor mást mutat. Szubjektíve nagyjából akkora tekintélyed van jó esetben a gyerekeid előtt, mint a pápának, mindent elhisznek neked. Ne tévedj!
Nemimpró. Érts ahhoz, amiről szó van. A filmet nézd meg előre, a témának olvass utána, vedd le a polcról a katekizmust, talán a pápa se tudja fejből. Legyen személyes tapasztalatod művészetről, böjtről, értékrendről, tanulásról, fáradtságról. Sokkal többet kell tudni, mint ami előjön majd. Ez félelmetesen hangzik, de azért nem lehetetlen, hiszen jóval idősebb vagy, de azért mégis, ne imprózz…
az apostol
February 23rd, 2009A Golán fennsíkon egy lovascsapat vágtat, vörös a táj a lemenő esti nap fényétől, ütemesen zörögnek a fegyverek, száguldanak a város felé, már csak fél óra lovaglásra vannak. Végre megvan a lista, letartóztathatják őket, ismert a rejtekhely, a vezérek, nem volt hiába a több hónapos munka, még pár napi vágta Jeruzsálembe, és vége ennek a rémálomnak, helyreáll a Törvény rendje. Lelkes és tanult fiatalember vezeti őket, kicsit büszke is a feladatra, a sikerre.
Ám egy pillanat múlva valami gond támad a lóval, vagy ki tudja, de már repül a nyeregből, alig lát, aztán már semmit sem, alaposan megüti magát, talán vérzik is földön fekve, nem tudja mi történt, körülötte kavarodás, és megszólítja egy idegen férfihang:
- Saul, miért üldözöl engem?
Betonnál voltunk.
Egyháztöri, mint izgalmas regény, szuggesztíven, egy időgépben ülve és szemtanúként keringeni reggeltől estig, lendülettel, mint a moziban.
Erővonalak, lökéshullámok, szellemóriások, hatalmas képek. Nem lehet elfelejteni.
Apostol. igazi. a miénk
Aztán Pilinszky, Tandori, Firenze, víztest, cselló, esti Budapest, koboz, festmények, színház, Mona Lisa, tea csoki zöld zöld zöld
Most, mikor ugyanúgy mint mindig,
Legfőbb ideje hogy
szuperzöld
February 10th, 2009
Kezdhetem előlről… megrendelve 20 db, 20 szálláshely, kiszámolva az idők, segítők és még sok más. Ennél úgyse lesz több. Lett.
Hazajövök, holnap 29. Ott lesz, no para, de azért kemény.
Nagy öröm, hogy én fújtathatom az elsőt, és bár a klinikán nem értik, hogy mi a fene lehet fontosabb mint túlórában felvenni még egy májbiopsziást, ma zuhanórepülésben átkonfiguráltam a holnapot, és mellette még az évtized tábor-ötlete is megfogant. Mindjárt 2, megyek aludni.
Nemimpro, szuperzöld…
Nyitány
February 3rd, 2009Nagyot nézett a buszsofőr azon a bizonyos településen vasárnap hajnalban. Mit keresnek itt ennyien? Mi ez a nagy felhajtás? Mialatt ti, Hunyorok a gyönyörű, hólepte erdőben róttátok a kilométereket, ő talán még mindig ezen gondolkozott… Ellenben veletek, akik talán már akkor kezdtétek megérteni, mikor épp nem cipőkötés végett hajoltatok le az út során. Volt, aki futva, volt, aki kilépve, volt, aki saját tempójában, volt, aki épphogy csak szintidőn belül – de a lényeg, hogy az A pontot mindannyian teljesítettétek.
Miután hajnalban Budaörs előtt kétszer toltak ki az árok mellől, számomra a Befutásnak minden perce ajándék volt. Ahogy a vasútállomási találkozásunk alkalmával, a B pont megkezdésekor sem tudtam eldönteni, hogy az arcotokra inkább az ijedtség vagy inkább a fáradtság ült ki. Mindenesetre a felvételi teszt írásakor tisztán látszott, hogy egyikőtök sem csak kajálni jött el. A rohamtempóban kijavított tesztek eredményének közlésekor, majd a C pontos elbeszélgetések után világosan kiderült, hogy mindenki komolyan gondolja.
Nem kevés meló van egy ilyen Befutás-szervezésben, láthattátok. (Számold csak össze, hány ember volt ott, csak a ti kedvetekért.) Sok apróságot készítettünk csak azért, hogy mégjobb legyen. (Kinga mondta a pakoláskor: „Ebben a hátizsákomban egy nagy zöld Persil van mindösszesen”.)
Néhány elejtett mondat, egyben elismerés: „Ezeket mind előre nyomtattátok ki?” „Ha elvégzem a Patkolót, én is ilyen vicces leszek?” „Ugye hazavisztek kocsival?” „Ki volt az az állat, aki ezt ennyiszer belekarcolta?”
Amikor a Műhelymindenes kihirdette, hogy a 32-ből (ennyien jöttetek el végül), 27-en el is kezdhetitek a patkolást, s ezzel regnálása óta a legnagyobb számú évfolyam indult útjának, egyedül kevés voltam a tapshoz. Bégi rögtön megjegyezte, hogy majd ha ennyien ki is futnak. Hát igen, ez még csak a kezdet. S kezdetnek máris itt egy elcsendesülés.
34
January 19th, 2009Erre a számra voltál kiváncsi szerintem. Kemény. Most aztán a média és marketingtudorok elgondolkodhatnak, hogy tényleg ilyen szuper volt a kampány, vagy valami más az oka.
Nem, igazából nem a kampány… nem csak. Azt hiszem, azt hisszük, hogy lassan elhitték nekünk, hogy ez tényleg jó, nem csak a party miatt, de tényleg jobb vezető leszel, tényleg jobb ember leszel, legalábbis ezen fogunk dolgozni.
Most azt kérdezitek, hogy mi lesz, hogy túl sokan vagytok…
Mi azt kérdezzük: mi az, hogy túl sok? Megígérhetjük, hogy nem fogjuk a könnyebb szervezés érdekében maximálni a létszámot. Mindenki jó, mindenkit várunk, mindenki tanuljon :-)
spirálrugó feszegetés
January 9th, 2009
Tegnap azt is megtudtam, hogy van aki mindennap ellátogat ide, és már hosszú ideje csalódottan kell visszavonulnia valami unalmas tömegportálra, mert hát nem írunk. A helyzet nem könnyű, mert azt éppen nem mondhatnám, hogy most téli álmot alszik a a Patkoló (titkos levelezőlistánkra az imént érkezett meg a 426. levél), csak éppen Befutást szervezünk, ami nem a legpublikusabb dolog. De gondolván a vizsgaidőszak viharai között vergődő, a hó alatt didergő, de hamarosan kivirágzó hunyorokra, mégiscsak megemlékezem róluk egy pár sorban… Szóval nagyon szuper fejlesztéseket vezettünk be a befutáson idén is. A napráknak volt egy fenntarthatóság előadása, amiben azt mondta az előadó, hogy egy olyan zárt rendszerben mint a Föld, könnyen belátható, hogy az anyagi természetű dolgokat nem lehet a végtelenségig növelni, hiszen egyszerűen elfogynak. Ilyen pl a kőolajfogyasztás. Ezzel szemben a szellemi dolgok végtelenségig növelhetőek, hiszen az emberi elme és művészi képesség végső soron határtalan… (meg a hülyeség is, de ez csak áttételesen kapcsolódik a Patkolóhoz, ugye.)
Azon szoktam gondolkodni néha, hogy ez tényleg így van-e. Vajon fenntartható-e az, hogy minden Patkoló évfolyamban benne van minden jó az előzőből, és még rá is teszünk egy lapáttal? Nehéz kérdés, de talán mégis az. Talán azért, mert sokáig jó szolgálatot tevő elemek meg kikerülnek, vagyis nyugdíjazunk ezt-azt, pl filozófiát.
Kaptam karácsonyra egy vekkerórát. Olyan, hogy fel kell húzni kétnaponta, mert teljesen mechanikus. Ha elfelejtem felhúzni megáll. Teljesen környezetbarát. Van benne egy ilyen spirálrugó (persze hogy szétszereltem és megnéztem…) azt időről időre jól fel kell feszíteni, és akkor mutatja az időt. Meg cseng, olyan kétbúrás klasszikus mint a rajzfilmekben. Nagyon hangosan ketyeg, ez az egy baj vele, de azért szeretem :-)
Eddig egy ember jelentkezett, ezúton is szeretettel köszönti a stáb!
2009
January 1st, 2009Áldottat, szépet, boldogat!
zöld zöld zöld
December 11th, 2008A mise után vetített zöld hangulatfilm itt is megtekinthető: